A Digitális ember sorozat az emberi test és a hálózatba kapcsolt világ közti feszültség vizuális krónikája. Minden egyes kép egy-egy belső térkép: idegpályák, adatáramok, digitális impulzusok és emlékezeti lenyomatok rétegződnek össze figurákká. A test itt nem portré, hanem rendszer – érzékeny áramkör, amely egyszerre próbál túlélni és önmaga maradni a kapcsolatok túlterheltségében.
Az emberi alakokba ágyazott vonalhálózatok az önazonosság küzdelmét jelenítik meg a túltöltött digitális világban. A Beágyazódás, a Hálózat embere, a Túltöltöttség és a Bolygóközi állapot című művek mind más irányból közelítik meg ugyanazt a kérdést: mi marad meg belőlünk, amikor már minden mindennel össze van kötve?
Ez a sorozat nem illusztrál – rezonál. A képek anyagszerűsége, rétegzettsége, a színek és formák áramlása önálló jelentéstartományt épít. A Digitális ember nem jövőkép, hanem lenyomat: az emberi test, mint adatmező, a kapcsolódás, mint szükség és fenyegetés egyszerre.